Citipatit, a “Halotti Máglya Urát”, gyakran összetévesztik a népszerűbb rokonával, az Oviraptorral. Ellenben az Oviraptor maradványai silányabb minőségűek, mint a jobban megmaradt Citipatié. 3 méteres hosszával a leghosszabb oviraptorid ami rendelkezett az ikonikus fejdísszel. A híres, és elavult, elmélettel ellentétben, miszerint az oviraptorok “tojás tolvajok” voltak, mostmár tudjuk, hogy ezen dinoszauruszok figyelmes szülői voltak a tojásaiknak. A nagy számban megtalált fosszíliák, amelyekben egy Citipati éppen a tojásai fölött őrködik, nagyban segítettek ennek a tévhitnek a legyőzésében. A köralakú fészkeket építettek, mélyedéssel a közepében, amibe beleülhetettek a szülők, hogy szárnyaikkal védelmezhessék az utódokat. A Kréta Kori Mongóliának a száraz sivatagjait járta ez a madárnak tűnő bestia, olyan híres dinoszauruszok mellett, mint a Protoceratops, a Shuvuuia és a Pinacosaurus. Azt várnánk, hogy olyan nagytestű Theropodáknak, mint a Citipati, szükségszerűen ragadozónak kell lennie. Viszont egy fogatlan, csőrős szájjal, a Citipati egy meglehetősen rossz vadász lett volna. Valószínűleg mindenevő volt, aminek az étrendjében kisebb állatok, növények és, irónikusan, tojások is szerepeltek. Egyik lehetséges prédái fiatal Byronosauruszok lehettek, amelyekből korábban találtak példányokat Citipati fészkekben. Amennyiben ezek nem élelemforrásként voltak ott, akkor valószínűleg fészek paraziták voltak!