Az aligátorhal, más néven Atractosteus spatula egy olyan halfaj, amely létezése a fosszíliák alapján a kora kréta időszakig nyúlik vissza. Ezek a torpedó alakú teremtmények nem sok morfológiai tulajdonságukban térnek el őseiktől. A halaktól szokatlan módon képesek levegőt venni, ami lehetővé teszi nekik, hogy olyan helyeket is benépesítsenek ahol veszélyesen alacsony az oxigénszint a többi kopoltyús számára. A pikkelyei meglehetősen vastag rétegekbe rendeződnek, közel sérthetetlenné téve; támadás során ezek képesek bármely ragadozó ellen megvédeni őket. A nautilusokhoz hasonlóan (amikkel nem mutatnak rokonságot), nagyon sokáig élnek és későn érik el az ivarérett korukat, miután rendkívül sok ikrát raknak a nőstény méretétől függően. Talán békésnek és lomhának tűnnek, ezek a kicsi démonok valójában falánk szörnyetegek, amint táplálékról van szó (akárcsak az állat, amelyről kapták a nevüket). Az aligátorhal elsődlegesen éjszakai halevő, de néha elfogyaszt vízi madarakat és kisemlősöket. A felszín alatt mozdulatlanul várakozik arra, hogy a zsákmánya elérhető távolságba érkezzen, ekkor kitör és megragadja egy rázó mozgást végezve mielőtt teljesen felnyársalja a zsákmányát a fogaival.